A község jelenlegi területén a régészeti ásatások során az emberiség ősi időszakából származó tárgyakat is találtak. Az eddigi ásatások és feltárt anyagok alapján megállapitották, hogy ezen a területen már ötezer évvel i.e. azaz a korai neolit korszakban létezett település.
       A város jelenlegi helyén és annak környékén az őstörténelem minden korszakában és kultúrájában volt élet.
       Településeket találtak a neolit, eneolit, bronz- és vaskorszakból egészen a történelemi időszakig. Időszámításunk kezdetén ezeket a területeket a szarmaták lakták. A nagy népvándorlások viharos éveiben ezeken a területeken sok törzs vonult át, hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodva itt, maguk mögött hagyva házaikat és sírjaikat. A legtöbb tárgyat az avarok hagyták maguk után a VI. és a IX. század között, akik halottaik sírjába sokszor gazdag adományt helyeztek.
       A középkorban a mai Becse város területén és környékén kialakult néhány település. Ezek közül egyesek megszűntek létezni, egyesek viszont tovább fejlődtek és léteznek. Igy pl. Becse, Bácsföldvár és Péterréve. A középkori települések, amelyek már nem léteznek, a Botra és a Perlek .
       A Botra falu Becsétől délre feküdt. A VIII. és a IX. század között ezen a területen egy egész sor település volt. Egyebek között rátaláltak egy templom alapzatának a maradványaira is, amelyet sírok öveztek.
       Becsétől északra a Perlek nevű falu helyezkedett el. Ez a falu a XI – XII. században alakult. A török feljegyzések már 1650 –ben említik ezt a falut, de 1698 –ban már mint elnéptelenedettet. A régészeti ásatások folyamán a falu területén egész sor létesitményt találtak: félig földbevájt veremházakat, takarmányárkokat, hulladékgödröket, kutakat, árkokat...
       Az itt talált legszebb tárgyakat a Carbodioxid gyár előcsarnokában állitották ki. Becse helység középkori maradványaira még nem találtak rá. Valószínű, hogy azok a jelenlegi város alatt vannak, ami megnehezíti a kutatásokat.
       Becsét először 1091 –ben , Péterrévét 1092 –ben, Bácsföldvárt 1316 –ban említik. Drea az I. világháború után, Radicevic pedig a II. világháború után épült fel.
       Mint erődítményt, Becsét 1238 –ban említik, amikor IV. Béla király levelében Becsét a székesfehérvári szerzeteseknek adományozta.
       A XVI. század közepéig Becse több nemes birtokában volt a feudális Magyar Királyság keretében. A híres Mehmed török pasa 1551 –ben elfoglalta a várost és az egészen 1687 –ig török fennhatóság alatt volt.
       A nagy osztrák – török háború után a XVIII. század végén III Arsenije Carnojevic által vezetett szerb népvándorlás és az 1699 –ben kötött békét követően ez a terület osztrák – magyar fennhatóság alá került. Abból a célból, hogy óvja birodalmát a török támadásoktól, a bécsi kormány az újonnan kialakitott határ mentén megalakítja a Tisza – marosi határőrvidéket.
       Az osztrák – török háború után 1758 –tól és a pozsareváci békét követően a törökök elvesztik a Bánátot és ez szükségtelenné teszi a határőrvidék létezését. A megyei hatalom követeli a határőrök kiváltságainak megszűntetését, ami azok nagy ellenállásába ütközik. A bécsi kormány, hogy lecsillapítsa a határőrök elégedetlenségét, 1751 –ben Tiszai Koronakerületet alakít, melynek székhelye Becsén volt. Ehhez 14 Tisza menti község tartozott.
       A Koronakerület majd egy évszázados fennállása alatt Becse fejlődésnek indult, elsősorban a kisipar és a kereskedelem terén. Különböző gazdasági és társadalmi tevékenység fejlődésével a város közép Tisza mente politikai és művészeti központjává vált. Ebben az időben megnövekedett a lakosság száma, úgyhogy az 1820 –as évi népszámláláskor Becsének 8357 lakosa volt.
       Becse az Osztrák – Magyar Monarchia fennhatósága alatt volt egészen 1918 –ig, amikor ezek a területek az SzHSz –királyság részeivé váltak. A két háború között Becsén fellendűlt az ipar, amely 1500 munkást foglalkoztatott és az itt dolgozók száma később sem csökkent jelentősebben.
       A II világháború után Becse járási székhely lesz egészen 1955 –ig, amikor a verbászi járáshoz, majd ugyanabban az évben az újvidéki járáshoz csatolják. Az ilyen adminisztratív felosztás mindmáig megmaradt.